Az utóbbi időben újra egyre több borászt foglalkoztat annak kérdése, hogy vajon milyen lehetett az a bor, amit az ősi időkben készítettek. Olyan izgalmas és szokatlan tételek születnek ebből a kíváncsiságból, hogy utána jártunk a borkészítés antik gyökereinek.

Több, mint 5000 évvel ezelőtt kezdett a kvevriben történő borkészítés, mint legősibb módszer, a Kaukázus vidékéről kiindulva, elterjedni a világon. Ezekben az agyagedényekben erjesztették és érlelték a bort, valamint a hűtés érdekében sokszor a földbe ásták őket. A kvevriket csak néhány faluban készítették, speciális agyagból, és a kiégetés után “kibélelték” őket olvasztott zsírral vagy méhviasszal. Ugyanazokat a kvevriket használták évszázadokon át, és ez megtette a hatását a bor minőségére. A kvevri minősége mellett, az is hasonlóan fontos volt, hogy hol ásták őket a földbe. A méretük miatt kevéssé valószínű, hogy szállítottak volna bennük bort. Jelenleg Grúziában mindössze 5 mester él, aki még ismeri a kvevri készítés tudományát. 

Az agyagkorsók szinte az egyetlen lehetőséget kínálták a bor készítésére és szállítására mindaddig, míg a rómaiak meg nem hódították agyagból készült amforáikkal Észak- és Közép-Európát. Akkoriban a bor szállítására bőrtömlőket használtak, illetve fából vagy kőből készült nyitott serpenyőkben is erjesztették a kisebb mennyiségű borokat.

 /5000 éves kvevri korsó - forrás: kvevri.org/

Az amforákat is sok esetben a földbe ásták, belső falukat egy speciális anyaggal van festették ki, hogy a külső beoldódást és a bor kiszivárgását megakadályozzák. Alkalmazták fehér és vörösbor készítése esetén is. A törkölykalapot naponta többször is bele kellett meríteni, így rendkívül időigényes fizikai munkának számított. Jellemzően hét hónapon át érlelődött benne a bor, csak azután fejtették át hordókba. Az alacsony kénhasználaton kívül, nem alkalmaztak semmilyen adalékanyagot a borkészítésnél, így az megmaradt egyedinek és természetesnek.

Kr.e. 1. századtól kezdődően aztán, a keltákat fahordói gyorsan leváltották a világ legtöbb borvidékén az amforákat, a 3. századra gyakorlatilag teljesen eltűntek az agyagedények, a kisebb súly és a strapabíróság fontosabb szempontok voltak akkoriban.

/Vylyan Pincészet amforái/

Ha meghoztuk a kóstolási kedvet ezekhez a különleges tételekhez, rögtön ajánlunk is két, nálunk is kapható amforás bort.

Az egyik a Vylyan Pincészet Vörös Variációja. A borok tartályban és amfórában értek, fejlődtek. A négy fajta, a Franc, a Csóka, a Kékfrankos és a Syrah egymást kiegészítve, egymással játszva alakítják ki a feszes egyensúlyt, ami a bort jellemzi, a korty frissítő. A fűszeres, meleg gyümölcsösséget a villányi szőlő adja - hordóhatás nélkül.

A másik antik eljárással készült tétel Ipacs Szabó István Időtlen bora. Nem fehér, nem rozé, nem vörös. BOR. Egyszerűen nagyszerű. A birtokkal együtt megörökölt nagyon öreg, szórt telepítésű ültetvény termését készítette el úgy, ahogyan pár ezer éve készülhettek a borok. Vegyes fajták (pl. tökszőlő, kékszőlő, rózsaszín szlanka, tökszőlő, olaszrizling, csomorinka, gohér), lábbal taposás, amforában érlelés.

Ha ti is kíváncsiak vagytok és szívesen kóstolnátok várunk szeretettel nyitvatartási időben az üzletben vagy rendeljétek házhoz, a kiszállítás több megyében is INGYENES!

forrás: boraszportal.hu, legli.hu, kvevri.org, vylyan.hu, ipacsszabo.hu